Orbán kiállt, az Európai parlament elé és megtörtént az ami amitől a baloldali értelmiség a legjobban rettegett. Orbán szépen helyt állt, erőt mutatott, voltak érvei és egy erős vezető látszatát keltette nem csak magyarországi szavazói szemében, de az európai jobboldal szemében is. Megtörtént, amitől a baloldal rettegett, egyértelműen kiderült, hogy az a kép, amit a magyarországi totálisan elfogult  baloldali sajtó láttatni akart egy cseppet sem igaz.
Orbán meg sem közelíti az elutasítottságnak azt a szintjét, amit a médiahisztéria alapján gondolnánk és  Orbánt az európai jobboldal nemhogy megvédte, de mögé is állt és Orbánt európai baloldal támadta ugyan, de közel sem olyan vehemenciával, mint ahogy azt várni lehetett volna.

A nap legnagyobb botránya az volt, hogy Greens/EFA az európai parlament egyik legkisebb frakciójának vezetője a 68-as Párizsi trockista diákfelkelés vezéregyénisége nagyon ideges volt. A politikai súlya ennek az embernek a nullához közelít, de legalább lesz egy vágóképe az ATV-nek amikor azt kell jellemezni az újságíróklubban, hogy mekkora felháborodást váltott ki Orbán. 
Ennek Úrnak a pártatlanságára jellemző, hogy 2002-ben Orbánék  vesztett választása után ezt tudta mondani:

„nem hoz hasznot a nacionalista kártya kijátszása, amivel Orbán Viktor magyar miniszterelnök próbálkozott. A magyar szavazópolgárok egyértelműen elutasították a politikai légkör mérgezését a Fidesz által, amely párt szította az antiszemitizmust és maga ellen hangolta a szomszédos országokat”

 A tegnapi nap jelentősége  amúgy kb. pont a nulla volt, pont annyi mint magának az Európai Parlamentek ami ugye nem más , mint Európa intézményesített kádertemetője. Lehet ezt szépíteni, hogy jogalkotás, meg népképviselet, de ettől még ugyanaz marad egy rohadt nagy illúzió, mint maga az EU.

Orbán tegnapi napja, és az azt követő kommentárok egy dolgot mutattak meg: A magyar baloldal (és lapjai) folytatják az elmúlt 20 év legszebb hagyományait, miszerint minél rosszabb annál jobb.
Tegnap semmi olyan nem történt, ami vállalhatatlan lenne, sőt, bár nem vagyok egy Orbán rajongó , nekem jó érzés volt végre egy olyan vezetőt beszélni látni akivel nem törli fel a padlót egy olyan liluló fejjel üvöltöző ökokommunista, aki a tájékozatlanságát egy censored feliratú Magyar Nemzettel teszi egyértelművé. Az, hogy milyen produkció volt, jól jellemzi, hogy még Eörsi Mátyás  is elismerő szavakkal illette, pedig ő aztán nem vádolható Fidesz barátsággal.

A legdurvább az egész tegnapi napban, az a droidhadsereg ami elindult az index címlapon, és a baloldali sajtóban.  1 hónapja mindenki teli torokból üvölti hogy meg kell változtatni a médiatörvényt, most megtörténik, de még örülni sem örülnek neki, innen is látszik hogy ebben a hisztériában mekkora szerepe volt a médiatörvénynek magának…
Posztok kerülnek azonnal címlapra, azzal hogyazorbán milyen nacionalista volt, hogyazorbán nem is europai hanem nacionalista, és hogyazorbán olyan mint hruscsov.  Olyan gyűlölet süt ezekből az írásokból, hogy Vona Gábor is csak tanulhatna, 1978-as népszava elfogultsága vegyül egy kis  nyilas Pesti Újság gyűlölettel.

Orbánnak az a legnagyobb baja, hogy nem elegáns, és hogy gyakran túl későn ugrik el a vonat elöl, a magyar bal oldalnak meg az, hogy a gyűlöleten kívül alternatívákat nem igazán ad.
Az az igazság, hogy ők ugyanazt képviselik, mint a parlament előtt 2006 őszén gulyásozó hazafiak.Tele vannak gyűlölettel, elfogultsággal, azt hiszik, hogy a többség véleménye az övék, mert kiabálnak, és persze zajos, és erőszakos kisebbségként a NÉP NEVÉBEN akarják, hogy eltűnjön az ország miniszterelnöke.  Számomra a gyűlöletposztokból nem derült ki, hogy akkor most Orbánnak mit és hogyan kellett volna mondania, és az sem, hogy most akkor mit is akarnak? Most akkor demokrata vagy diktátor, Orbán amiért megváltoztatja a médiatörvényt kérésre? Most akkor gyáva vagy bátor(már azon kívül hogy gyűlöljük) Most akkor mi legyen ?Mondjon le? És ki legyen utána?

És búcsúzóul lássuk Orbán alternatíváját a bal oldal tigrisét:

Van mit visszasírnunk.