Nem tudom felfogni, hogy az a mennyiségű rinya ami az elmúlt hetekben beterítette a közéletet honnan érkezik, de olyan, mintha valami fizetett/agymosott trollhadsereg nyomulna be a tudatunkba és szüntelenül sorozna a fél igazságokkal. Kovács Laci bácsi a 25millió romános kampánya lassan csak szép emlék lesz, mert ami most folyik, az még ezen is túltesz.
Az egész akkor kezdődött igazán, amikor jöttek a válságadók,bejegyzések százai szólnak arról, hogy most omlik össze az ország, most vonulnak ki a cégek hónapokon belül megszűnnek a munkahelyek és mindenki éhen hal. Érdekes azt az álláspontot senki sem képviselte, miszerint a multi cégeknek az a sajátja, hogy a hasznot, amit termelnek különböző legális utakon abban az országban jelentetik meg a mérlegben ahol kisebb az adóteher. Érdekes, hogy arról senki sem beszél, hogy Magyarország az összes rinyagép véleménye ellenére egy jó befektetési célpont, a válságadóktól függetlenül is. Látja valaki a befektetéseiket hátrahagyva menekülő multi cégeket?
Persze jónak nem jó egyetlen különadó sem, de a katasztrófa elmaradt.
Aztán jött a nyugdíj, amiről már írtam, ez még mindig tart.
Aztán most a Költségvetési Tanács, amiről csak annyit szeretnék mondani, hogy 2 (Kettő) éve létezik, és semmiképpen nem mondanám az ellehetetlenítéséről hogy a demokrácia csődje. Szerintem 18 évig elvoltunk nélkülük, persze volt olyan 6 évünk, amikor folyamatos trükkökkel készült a költségvetés, de én azt inkább azoknak az embereknek rónám fel, akik minden lehetőséget megragadva trükköztek, és nem egy tanács hibájának.
Nagy a felhördülés a médiatanács tervezett jogköre ellen, szerencsére minden tervezetet hitelesít azon kiadványok tiltakozása, akik fehér címlappal jelennek meg, Magyar Narancs, Élet és Irodalom,168 óra majd a kegyelemdöfés: a hiteles, független tájékoztatás élharcosa: NÉPSZAVA. Ez a tiltakozás kb. annyira hatásos, mint a hetvenkilencedik "üldözöttek vagyunk" kipás felvonulás Horvát Csaba, Scuhmann Tamás részvételével.
A következő flame az abortusz lesz, ez már tisztán látszik, minden droid megírta a posztot róla, vázlatba tette, és ha jövő héten kikerül az alkotmánytervezet egyszerre élesítik, tele lesz az Index címlap velük ebben biztosak lehetünk.
Az egészben a lényeg nem a rinya, vagy a vélt vagy valós elnyomás, hanem az, hogy azok az orgánumok akik "Viktatúráról", a demokrácia lábbal tiprásáról beszélnek eddig azoknak a szekerét tolták, akik az elmúlt 6 évben minden hatalmukkal bizony ugyanezt csinálták. Az hogy a médiatörvény, vagy az alkotmány a helyén maradt nem annak köszönhető, hogy demokraták kormányoztak, hanem annak, hogy nem volt meg a hatalmuk arra, hogy testre szabják a demokratikus berendezkedést.
Érdemes a facebookon felvenni ismerősnek Török Zsoltot , vagy Szanyi Tibort, hogy mindenki lássa, kik a MAGYAR DEMOKRÁCIA FÉLTŐI Imponáló ahogy naponta beleböfögik a nagyvilágba, hogy "tolvaj viktatúra húzzatok már el".
Csak ugye erről senki sem beszél, csak arról, hogy Szalai Annamari betiltja a blogokat, meg arról, hogy ellopják a soha nem látott kötelezően félretett pénzünket, és felszámolnak egy nettó két éves testületet, amit az Economist névtelen bloggere állami számvevőszéknek hív. (ott is csúcsra jár az oknyomozás)
A kormányzás persze lehetne sokkal sokkal jobb, sokkal kevesebb arroganciával, és legalább a tervszerűség látszatával, de legalább megyünk valahova, nem csak topogunk a saját korlátaink között, azt hebegve hogy mit kellene és hogyan kellene, de miért nem csináljuk.
Jócskán akad olyan terv, ami nekem sem teszik, de itt Európa közepén, határok nélkül, tényleg attól kellene félnem, hogy betiltják a blogolást?
A magyar mentalitás a török uralom óta arról szól, hogy hogyan találjuk meg a kiskapukat, hogy hogyan játsszuk ki a hülye szabályokat. Ha hülye törvényekkel kívánnak sarokba szorítani, majd kibújunk a réseken, szlovák szerverről blogolunk, szlovák címről küldjük a népszavát a csepeli nyugdíjasnak, és ennyi. Egy dologban biztosak lehetünk: kiskapu mindig lesz, és a szabadságjogokat megnyirbáló törvények nem állnak meg a lábukon, akkor, sem ha alkotmányban rögzítik azokat. Kár parázni.