Napi Morgás

Minden napra adódik valami ami morgásra ad okot, itt kiírom magamból. A posztok szubjektívek, biztos lesz olyan amiben nincs igazam, vagy rosszul tudok. Terápiának jó.

Friss topikok

  • Hiszékeny: "Nincs program, nincs terv, még ígéretek sincsenek, semmi sincs a baloldalon, csak a marakodás,"..... (2013.09.09. 11:44) Kéne a hatalom mi?
  • lobster thermidor: Szeretnénk mi egy ilyen szörnyű véget! (2012.10.02. 09:13) Az APPLE végnapjai
  • Szúrófény: Trockíj jövőképe! Válasz Lenin Mi a teendő? Brosúrájára! 1903 Ön a pártot a proletáriátus helyébe... (2012.08.31. 13:44) Bukás, vagy siker? Mit nevezne a bal oldal sikernek ha nem ezt?
  • Szúrófény: Tévedésből jelentjük Tévedés: hatalmas, mondhatni határtalan terület, óriási lehetőségekkel. Tala... (2012.08.31. 13:41) Gyilkosságlimit
  • Szúrófény: „Nemzeti bűneinket, e századokon átburjánzókat négy bokoraljban mutatja Széchenyi. Az elsőhöz a hi... (2012.08.31. 13:38) Gyűlölni a saját magyarságunkat = NEM MENŐ

Gyűlölni a saját magyarságunkat = NEM MENŐ

2010.11.19. 10:17 butter-k

Ma reggel azon tűnődtem, hogy mi lehet a célja az index.hu -nak azzal, hogy a címlapon ad helyet olyan szélsőséges véleményeknek mint a mai Bede Márton vélemény:

http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/11/19/romanokkal_bunkoskodni_nem_meno/

A vélemény szabad, mindenki meggyőződéssel állíthat bármit, és szabadon tehet hitet bármi mellett, ezzel nincs is semmi baj, én csak azt nem értem, hogy maga az Index miért partner ilyesmiben?
Egy országot(nemzetet) az definiál, hogy a saját meghatározó történelmi eseményeiket többé kevésbé hasonlóan értékeli, legyen az dicsőséges mint a nándorfehérvári diadal, vagy szomorú, mint a forradalmaink leverése.
Vannak olyan sarokkövek amik meghatározzák egy-egy ország vagy nemzet sorsát, ezeket a sarokköveket tisztelni kell, mert ezek a sarokkövek mutathatják azt az utat amit járni kell a jövőben.A vélemény szabad és lehet gondolni Kossuthról,hogy ő volt a 19. század Gyurcsány Ference, aki a trónfosztás kimondásával gyakorlatilag garantálta,az egész felkelés bukását, de a forradalom nagyszerűségét , és tiszta céljait sosem lehet kétségbe vonni.

Erdély Romániához csatolása pont ilyen sarokpont, a legtöbb embernek van véleménye róla, lehet vitatni a körülményeket, lehet vitatni az előzményeket, a hibákat , de egy dolgot sosem szabad, elfelejteni, és megvonni a vállunkat, hogy hát igen ilyen ez a kelet Európa.
Egy dologban egyet értek Bedével, ebben a régióban a nemzeti ünnepek elég gyakran olyan történésekről szólnak, amik az egyik félnek győzelem, a másik félnek meg gyász.
Ez ilyen, együtt kell élni vele senki sem kifogásolta a Román Egyesítés Napjának a létjogosultságát, nyilván ez az ő szemszögükből az egy elég király nap volt.

DE

Az, hogy elfogadjuk, hogy nekik egy egy nagy nap volt, azért ne jelentse már azt, hogy együtt ünnepelünk velük, nem koccintunk, és nem adjuk oda a Nemzet Színházát arra a célra, hogy megünnepeljék a magyarság egyik tragikus sarokkövét. Akkor sem ha a Nemzeti Színház ronda, vagy éppen van olyan ember aki nem érzi a sajátjának.
Sajnos Bede ezt a színházat csak egy csúnya épületként látja, és nem szellemi műhelyként, ahová elvileg a magyar színjátszás legjobbjait hívják meg, azzal a céllal hogy próbáljanak a magyar színjátszás zászlóvivői lenni. A Nemzeti létezésének egyetlen oka van, hogy minden előadáson ünnepelje és dicsőítse a magyar színházművészetet. Ez a hely nem csak egy épület a sok közül hanem JELKÉPEZ VALAMIT. És amit jelképez összeférhetetlen azzal az ünneppel, ahol azt ünneplik, hogy leválasztották a magyarságról az ezer éve velünk szimbiózisban élő Erdélyt, és vele együtt 1,6 millió magyart.

A Román-Magyar barátságot, és megbékélést (ha van ilyen) nem ezen a napon kell bizonyítanunk, nem kell és nem is szabad együtt ünnepelni, nem kell képviselni magunkat, és nem kell gesztust gyakorolnunk. Ünnepelhetünk a június 26. Nemzeti Zászló napján, vagy bármilyen más alkalommal, de nem december 1-én. És ezt a Román félnek is el kell fogadnia.

Szerintem döbbenetes, hogy ez így le kell írni, és nem tök egyértelmű mindenkinek.
A legdurvább, hogy az ominózus lengyel gyásznapról szóló napokig a címlapon tartott gyomorforgató írás után
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/04/16/nemzeti_gyasznap_nem_meno/ ) , most egy újabb mélypontot sikerült elérnie az indexnek, ezzel újabb muníciót adva a másik szélsőséges oldalnak, és ezzel a világ végéig folytatva a vitát," hogy az úgy kezdődött, hogy visszaütött..."
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napimorgas.blog.hu/api/trackback/id/tr542458886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Logan Grimnar 2010.11.19. 18:30:10

Az a baj, hogy az olyan kozmopolita liberális farizeusoknak mint a bedemárton hiába próbálod meg elmagyarázni, hogy alfölditől miért volt gennyes húzás ez a dolog. Sem bede, sem alföldi nem fogja megérteni, mert az olyan fogalmak, hogy haza, magyarság, becsület, tisztesség nekik semmit sem mondanak. Nekik egyetlen abszolút értékmérőjük van, az pedig a pénz.

Petróczi Horváth Veronika 2010.11.21. 13:05:51

Először is, nagyon köszi, hogy ezen cikkeket általad elolvashattam (merthogy amúgy nem találkoztam volna velük).

Nem mintha nem lennék miattuk nagyon ideges... bár az index-től nemigen várható jobb.

Ennyiből március 19-et, vagy november 4-et is meg kéne ünnepelnünk. Hiszen az milyen jó volt nekik. Hogyan juthat egyáltalán valakinek ilyen az eszébe? Nem is a Nemzeti Színház miatt, hanem egyébként is. Ha a a Csiky Gergely Színházban lenne, engem akkor is hasonló érzések kerítenének hatalmukba.

Persze, a dolgok mindig kétoldalúak, nyilván a török történelemkönyvekben pozitívan szerepel Magyarország elfoglalása, ez érthető is. És a románok is örülhetnek Erdélynek. Szabad. Jogukban áll.
De szánalmas, hogy magyar embernek (akármennyire nem magyar belülről)ilyen megfordul a fejében.

Én pedig kivonultam volna kereplőkkel mindenesetre...

Szúrófény 2012.08.31. 13:38:23

„Nemzeti bűneinket, e századokon átburjánzókat négy bokoraljban mutatja Széchenyi. Az elsőhöz a hiúság és rokonai: önhittség, önáltatás, öncsalás tartoznak, a másodikba lelkesedés és szalmatűz, harmadikba közrestség, negyedikbe végül irigység és szülöttei, pártviszály és uralomvágy.” Széchenyi mindegyiknek részletes természetrajzát adja, melyből itt csak néhány részlettel szolgálunk:
„Nagy hiúság azon fatális nyavalya, melyben mi magyarok igen nagyon szenvedünk.”
„Századokon keresztül a magyar hízelkedéshez szokott, amibül honosink nagy részének önmaga túlbecsülése, gőgje s hiúsága támada; az igaz, egyenes szótúl pedig elszokott, amibül megint soknak azon teljes meggyőződése vevé eredetét, hogy Hunniát, mint dicsőségtül ragyogót, s lakosit, mint magas helyen állókat a világ bámulja és irigyli.”
„Inkább kívánom, süllyedjen vérünk rövid vonaglás után semmiségbe, hogysem utóbb is, mint eddig, s mint ma, egy magamagát emésztő, hiúságtól szétboncolt, féregrágta, magán segíteni és se halni, se élni nem tudó nyomorék vázként undokítsa el a közemberiség nagy családját.”
A mi sokszor emlegetett színpompás keleti fantáziánkat tehát Széchenyi politikai dolgokban egyszerűen az ősi nemzeti öncsalásra, arra, hogy a rideg való, az önszeretetünket megsemmisítéssel fenyegető reális világ elől az álmok langymeleg atmoszférájába meneküljünk. A magyar álmok így erkölcsileg éppen nem közömbös jelenségnek bizonyulnak, mert szüleményei a hiúságnak, e súlyos beszámítás alá eső erkölcsi defektusnak. Ezért nincs Széchenyi szívében egy szikrányi elnézés, még kevésbé szimpátia a magyar álmok iránt.
Másik vétkünk a közismert szalmatűz, a hirtelen fellobbanó lelkesedés, mely bizonyos erényekkel párosulhat ugyan, de hatása mégis káros lesz. Ez összefüggést Széchenyi, világosan felismerte:
„Hazafiság, lelkesedés, hű pajtásság, legfeljebb lovagiság-, személyi bátorsággal párosulva, íme itt vannak tökéletes láncolatban mindazon tulajdonok, melyekbül általában véve össze van rakva nálunk nemcsak a jurista és jurátus, de a magyar kémény seprőtűl felfelé legtöbb mesterember s most született művész. Fabrikáns, kereskedő, sőt legtöbb soi-disant magyar status ember és tudós is; honnét aztán, ha a vitézséggel kezdett, bátorsággal folytatott, lelkesedéssel tőzsérlett és pajtássági lángésszel vezérlett intézvény előbb hal meg, mint csak jóformán még születve volna is, az nem egyéb, mint ok szerinti eredmény, melyen senki se bámulhat.”
süti beállítások módosítása